Tudni kell az uszodáról ahol oktatok, hogy az összes többinél rosszabb a kő, és jobban csúszik mint egy beszappanozott valami. Ebből kifolyólag minden nap minden percben el kell mondani a gyerekeknek, hogy ne fussanak és nagyon figyeljenek oda mert rettenetesen csúszik és már nem egy baleset volt abból, hogy valaki elesett, és utána ment a sírás rívás. 

A mai nap még semmilyen baleset nem történt. Kezdtünk is megkönnyebbülni, már az órának is lassan vége volt,amikor egy lány annak ellenére, hogy mindig elmondjuk mindenkinek, hogy ne fusson csak nem elkezdett futni. Annyi időnk se volt hogy rászóljunk, hogy ne fusson, mert a 3. lépés után egy akkorát esett, hogy ilyen nagyot még senkit nem láttam esni  az uszodában. Nem elég hogy nagyot ...

Ez a hét a többihez képest elég nehéz volt. Volt szerencsém megkapni a legrosszabb csoportot. Majdnem minden nap velük kellett lenem , és egyedül tartani nekik órát . A hét végére eléggé kikészítettek. Nem figyelnek szórakoznak és nem tudják soha hogy mi a feladat. Ezeknek a gyerekeknek a nagy többsége magán oviba, vagy magán iskolába jár. Ezzel csak az az egy probléma, hogy soha senki nem mondja meg nekik, hogy mit szabad és mit nem, nehogy a szülő azt mondja, hogy ide sem hozom a gyerekem , és akkor az ovi/suli elesik a pénztől. Ezek a gyerekek amikor nem úszni kell tök normálisak, de ahogy azt kell csinálni amit valaki más mondd nekik meghülyülnek.

Több mint 1 hónapja vagyok itt és nagyon élvezem. Lehetőségem volt rá hogy egyedül megtartsak egy órát és nem is ment olyan rosszul. A gyerekek odafigyeltek rám, megcsinálták amit mondtam és rendesen dolgoztak. Ez volt az első alkalom hogy teljesen egyedül tarthattam órát és nagyon jól éreztem magam. Mostmár tudom hogy tényleg meg tudom csinálni és tényleg ezt szeretném csinálni. 

A kisfiú aki a múltkor annyira sírt betartotta az ígéretét és a következő alkalommal amikor jött már be mert menni a nagyobb medencébe, persze csak úgy fog fogtam őt de már ez is egy siker. A fejét még mindíg nem meri betenni a vízbe de azon ráér később javítani.

Pár napja történt egy újabb incidens, most egy kisfiút kellett kimenteni mert ...

Már lassan egy hónapja minden napomat az uszodában töltöm. Végre sikerült majdnem az összes gyerek nevét megjegyezzem, de csak akkor amikor úszósapkában vannak. Ha leveszik a sapkát  már nem tudom ki kicsoda. Nem tudom miért de képtelen vagyok sapka és szemüveg nélkül megmondani a gyerekről hogy mi a neve.

Nemrég jött egy új kisfiú. A tesói már rég óta ide járnak, de a kisfiú még csak 3 éves ezért csak most jött először. Az elő órán amikor lejött az első 10 percet végig sírta mert ő nem akart úszni tanulni ő játszani akart a jakuzziban. Mivel nagyon nem akarta abbahagyni a sírást ezért rám hárult a feladat, hogy egész órán vele játszak. Ahogy bementünk a jakuzziba egyből abbahagyta a sírást és mikor a játékokat odavittem ...

Már második hete, hogy minden  délutánomat az uszodában töltöm. Elég izgalmas mert a gyerekek mindíg csinálnak valami rosszaságot ezért soha nem unatkozunk. Ezen a héten két olyan dolog is történt ami kicsit felrázta az estémet. Az első az volt mikor mondták hogy megint azzal a csoporttal kell lennem ahol a gyerekek semmit nem csinálnak. Az óra végére majdnem idegbajt kaptam mert nem elég hogy semmit nem csinálnak de még vissza is beszélnek, pedig nem is én tartottam nekik az órát én csak segítettem. A másik atrakció a héten az volt, amikor az egyik kislány annak ellenére hogy jól tudta, hogy nem ér le a lába mégis bement a vízbe mikor nem volt ott senki de ez még mind semmi mert ha fogja a felet akkor csak nem süllyed el, de ő ki akarta ...

Az első hetem rengeteg izgalommal és tanulással telt. Minden nap egy másik oktatóval voltam és segítettem nekik az órájuk megtartásában, és így megtanulhattam hogy a különböző csoportok milyen szinten vannak miket tudnak és amit még nem tudnak hogyan kell megtanítani vagy elkezdeni megtanítani nekik.

Ez alatt a hét alatt azt is megtapasztaltam hogy van egy csoport ahol a gyerekek kb. semmit nem fognak fel abból amit az ember mondd nekik, vagy ha fel is fogják nagyon nem tudják megcsinálni, mert soha nem azt csinálják amit kell.

Április első hetében kaptam egy lehetőséget a régi csapatomnál ahol úsztam, hogy ha van kedvem hozzá és tényleg szeretném csinálni akkor oktathatok úszást az egészen kicsiknek. Mivel régi vágyam volt hogy úszást oktassak és mivel nagyon szeretem a gyereket egyből igent mondtam.

Másnap már mehettem is az uszodába. Az első nap egy már ott oktató lányhoz kellett beállnom és segítenem kellett neki megtartania az órát. Közben elmondta, hogy mi hogy megy a csoportokkal, hány gyerek van, kit  hogy hívnak, és milyen szinten van. Óra közben nagyon kellett figyeljek mert még soha nem csináltam ilyet és ezek a gyerekek még egyáltalán nem tudtak úszni. A kezdeti izgulásom percek alatt elszállt. A gyerekek kedvesek voltak és csinálták rendesen a ...